Menü Bezárás

Advent harmadik vasárnapi kis mese

Sápadt test didereg az egyre sötétedő éjszakában. Mélázva körülnéz, hátha talál társakat, akikkel megoszthatja szenvedését. Ezt a sötétbe burkolózott világot. Vajon lehet-e még világnak nevezni, ha megszűnik rajt a világ…osság.

Körbenéz hát, s mintha látna két kis apró pontot, melyek kicsiny lánggal hirdetik a világosság örökét. De oly elérhetetlennek tűnnek. Mintha itt lennének s mégis messzi távol.

S jaj, mi történik? Mit hall? Lábak kopogása, szívek dobogása, apró neszek…

Csrrsssss….

Mi ez? Ó? A sápadt test, mint glória, kis fénykoronát növeszt és a zenén túl már látja, hogy a világosságot ő is hordozza.

Ő is őrzi és a végsőkig őrizni fogja, hogy mindenki lássa, mindenki lásson, mindenki megvilágosodjon.

Mert meggyúlt ő, a harmadik gyertya.

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük